POZSGAI GYÖRGYI: A sámán kozmosza
Szokolayné Szőke Diána zongoraművésznek
Csörgedezik a zene;
esőcseppek a billentyűn.
Hömpölygő folyó árad
karjai közt,
Schumann géniusza
ujjaiba költözött.
Keze lágyan
lendíti a ritmust -
hold sétál a zongorán;
ében kontraszt.
Tempós lüktetés futama
gleccsereket olvaszt.
Visszafogott vágyak
tétován lépkednek
a rezgő húrokon,
sugárzó arany-remény
bűvöl, bódít, mint
letaglózó napfény.
Már nem is játszik -
varázsol, imáit égre küldi.
Követel, nekünk követeli
az égi csodát,
megosztja velünk
a harmóniát.
